Bár évekkel ezelőtt már volt közünk egymáshoz, kapcsolatunk akkor sem bizonyult tartósnak. Nem, nem az én hibámból te is tudod. Én akartalak, megvolt az együttműködő készségem, sose hanyagoltalak el, cserébe csak annyit szerettem volna, hogy segíts nekem, semmi mást. De nem. Te megmakacsoltad magad, és csakazértis keresztbe tettél nekem! Fokoztad azokat a kínokat, amiről azt gondoltam, már nem lehetnek durvábbak. Hát, tévedtem. Csalódtam benned. Szerencsére jött helyetted más, aki maximálisan jól tudott teljesíteni. Hiába, a te kvalitásaid lófaszt se értek az övéhez képest. Erre mit hoz a Sors?! Megint egymásra találtunk. Sajnos az évek elfeledtették velem a veled kapcsolatos bosszúságokat, így bár annyira nem örültem, de ismét bizalommal viseltettem irántad. Hibáimból sajnos nem okultam ezek szerint, mert ismét csak átvágtál. Míg anno azért el-el tudtam utazni ide-oda, most már egy metróút is a kihívások non plus ultrája, nem beszélve az ennél sokkal súlyosabb szitukról, mint futás, fajtársaimmal történő találkozás. Egyebekbe már nem is merek belevágni. Úgy vélem, ismét te basztad át az agyam, ezért kénytelen voltam ismét seggberúgni téged. Ígérem, többé semmilyen orális és egyéb bensőséges viszonyba nem kerülök veled, mert egy sunyi fasz vagy. Remélem minél előbb bevonnak. Na, csá \m/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.