Eljött az idő, hogy kriptám mélyéről végre (majdnem) őszintén nyissak a világ felé, és fennkölt misszióként baráti vállként szolgáljak sorstársaimnak és azoknak, akik szeretnék megérteni pánik-és kényszerbetegség által sújtott embertársaik sorsát. Nem,mintha terhelni szeretnék bárkit is saját sirámaimmal, de azért mindenképpn szeretném szétkürtölni az éterbe, hogy a faszom kivan! S, mint végső mentsvárként az írásterápiába menekülök. Na, nem azért, hogy volna bárminemű tehetségem is ehhez, de jelen esetben ez le van szarva. Kocsmába sem illemóráért megy az ember.

Megkell valljam őszintén, hogy fingom sincs hogyan fogjak bele a témába, mert az énblogok eléggé unalmasak,másrészt érzem, hogy a végén oda fog kilyukadni a dolog, de végülis a dolog stilisztikai része perpill marginális.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.